A bejegyzés aktualitását Kemény Henrik nyugdíjba vonulása adja. Az indexen olvastam a cikket és azonnal eszembe jutottak gyerekkorom Vitéz Lászlós élményei. Az a bevonulás a cintányérokkal, a fura századelei hangulat, ami egyszerre olyan ismerős és távoli.
1980 októberében nyílik az ország legkorszerűbb bevásárlóközpontja a Sugár Áruház. Felejthetetlen sötétbarna és sárgás színeivel szerintem a 80-as évek szimbóluma.
1980 szeptember 22-én tör ki a nyílt háboró Irak és Irán között.
1980 november 18-án indult útjára a Magyar Televízió új kulturális hetilapja. Ki emlékszik melyik nap? Kedd, vagy péntek van a fejemben. De azt hiszem kedd este volt a Stúdió. Én a '80-as adásokra nem emlékszem, de valahogy úgy él a fejemben a Stúdió '8x mint manapság a Kultúrház. Igényes kulturális műsor, ami önmagában tök érdektelen lenne, de mindig volt benne valami plusz, hogy az ember még 16-17 éves fejjel is megnézte ha elékerült.
Ha nem kezdem el ezt a blogot írni magamtól sose jutott volna eszembe, hogy volt ilyen. Pedig volt. Gyűjtöttük a takarékbélyeget. Ebbe a „könyvbe".
Utánajárás nélkül magamtól erre a két névre emlékeztem az 1980-as Moszkvai olimpiáról. A birkózó Növényi Norbertre és a tornász Magyar Zoltánra. Pedig a népes hazai küldöttség 7 arany-, 10 ezüst- és 15 bronzéremmel tért haza Moszkvából, az első csonka olimpiáról.
Én történetesen 8 éves voltam. Másodikos a tatabányai Ady Endre általános iskolában. Anyám kék műbőr iskolatáskát vett nekem, és olyan kemény telünk volt, hogy nekem combközépig ért a hó. Gond nélkül hátradőlhettem benne.
